11. fejezet - It's where my demons hide

-Hugi.. Azt hiszed hogy csak te villoghatsz? - néz vigyorogva Yuriko Sadamira.
-Mért, talán neked is van ekkora menőség a tarsolyodban, onee-san? - vigyorog rá huga, miközben egyik előrelógó rózsaszín fürtjét tekergeti. Yuriko csak dühös pillantásokat vet rá. A következő percben már fekete köd vett körül mindent.
-Noroi: Kokuen![Átok stílus: Fekete Füst] -hallatszott a lila hangja kicsivel arrébb mint eddig. Sötétség borult mindenre, akár a lány genjustujában. Különösképpen szerette ezt a jutsut, mert eddig még senkinek nem sikerült átlátnia rajta. A többi ködrejteki shinobi, tehetetlenül kapkodta a fejét. Az egyetlen dolog amire hagyatkozni tudtak, az a hallásuk, és a chakra érzékelésének lehetősége. -Noroi: Sen Katto![Átok stílus: Ezer Vágás] - suttogja a lány immáron Ikky fülébe a szavakat, de mire az felkapja a fejét a lánynak már hűlt helye van. Perceken keresztül semmi nem történik, a feketeség kezd feloszlani, de még mindig nem tiszta a levegő. Yuriko magabiztos mosollyal integet az ellenségnek a megmaradt füstön keresztül, majd egy kézjelet formálva, a lehető legaranyosabb hangján mondja hogy : -Köszönjetek szépen a kedves barátaimnak.
A levegő felmelegszik, ezer fekete éles karomhoz hasonló objektum jelenik meg a levegőben, különböző irányba mozognak, mély vágásokat ejtve az ellenségben. Néhánynak, kevés szerencsével, az egyik ütőerét szelik ketté a démonkarmok. Ujjak, bőrdarabok, és vér fedik el a talaj eredeti színét mikor véget ér a támadás. A ködrejtekiek okosabbik része szintén a feketeséget kihasználva, elrejtőztek, vagy valamilyen jutsuval védekeztek a következő támadás ellen. De ez csak a Sadami jutsuja után megmaradt ninják kevesebbik részéről volt elmondható.
-Hát nem érted meg, oniichan, hogy semmi értelme visszatartanotok minket? Nem győzhettek... És most ha megbocsájtotok, beszélnénk Mei-sannal. De rég is láttam azt a nőszemélyt, te jó ég. -nevet fel Yuriko szórakozottan.
-Nem hiszem, hogy a Mizukage-sama szeretne téged látni. Maximum holtan, különben nem lennénk itt. Erre nem gondoltál Yuriko? - mosolyodott el Ikky, miután megszüntette a jutsut ami megvédte a lány előző támadásától. Yu lesújtva nézett körbe. Miért nem jött rá hamarabb? Miért nem volt egyértelmű neki, hogy a Mizukage akarja őket kiiktatni? De akkor miért küldte el őket Narutoért? Ezernyi miért merült fel benne. Üres szemekkel bámult maga elé, beleőrült a tudatba, hogy az álmai valóra váltásának utolsó reménysugarai is szertefoszlottak. Szemébe könnyek szöktek mikor ránézett a húgára. Nem csak az ő álmait törték darabokra. Nem csak az ő életét tették tönkre. Mindkettőjükét. Yuriko most már csak egy dolgot akart, elmenekülni, újra kezdeni, valahol máshol. Valaki másként. Nem volt ereje többé fenntartani a Kakashit és Narutot védő jutsut. A fekete fal lassan szerte foszlott.
-Ha tényleg meg akar öletni minket.. Miért bízott meg, hogy hozzuk el neki a Kilencfarkút? - ordít Ikky felé most Sadami.
-Konohában vannak a legképzettebb ninják, nem hitte, hogy egyáltalán a falu kapujáig élve megússzátok. Főleg nem azt hogy ehelyett két avarrejtekivel az oldalatokon tértek vissza.
-Ne nevettess már...Egyenként meg van bennünk a képesség egész Tűz Országának kiirtásához. Ha vicceset akarsz mondani, akkor inkább fogd be. Köszi, puszi. -kacsintott Sada, látványosan semmibe véve a srác szavait, dívásan végigsétált a halott testek között. Leguggolt egynél, egy tudálékos fejű, fiatal fiúnál. A nyakához nyúlt, megnézte, van e pulzusa. Némi megnyugvással észlelte, hogy még nem halott. Titokban, de tényleg nagy titokban, gyűlölte a vérontást. Utálta, ha valaki általa vesztette életét, ha értelmetlenül kellett valaminek elmúlnia, mint például egy egyszerű srác szívverésének. Undorodva nézett körbe, a sok tetem között térdelve, de nem érzett már igazi megbánást. Az egész élete erről szólt, abba született, hogy körülötte mások halnak. Sóhajtott egyet, majd a mutatóujjával végigszánkázott a srác mellkasán. Behunyta a szemeit, és erősen koncentrálva kutatta a fiú emlékeiben a megbízatás körülményeit. Ki a megbízó, hogy mutatta be a küldetést, és annak mi is a valódi célja.
-Yu. Ezek a gyíkok azért vannak itt, hogy teljesítsék a Mizukage parancsát. Ki hitte volna, hogy Mei ekkora jutalmat tűz ki a fejeinkért. Hm. Vidd haza Narutoékat. Rájuk hagyták a kivégzésünket, de mivel ők készségesen velünk tartottak, ezért most már csak használt csalik. Komolyan. Vidd biztonságba őket, addig én megkérek ezeket az ügyibügyi kis túlélőinket, hogy nézzék meg az előadásom. Mi értelme az új technikáimnak, ha nem tesztelem őket a kis nyuszikon...
-Nézd, húgi, biztosan tudom, hogy Mizukage-sama nem olyan... Mindig is támogatott minket, a legfontosabb küldetéseket bízta ránk... Bízik bennünk. Nem lehet, hogy csak a hűségünket teszteli ezzel a kis félrevezető osztaggal....?
-Agyad neked csak díszből van? Itt ők útban lennének csak. -sóhajt fennhangon Sadami, majd teljesen összezavarva mindenkit, levágódik törökülésbe.
-Há...hát ez meg...? -ragad fönt a szemöldöke a Köd ninjáinak. Nevetnek. Hangosan nevetnek, Sadami először nem érti. De ő is nevetni kezd. Érdekes jelenet. Hosszúra nyúlt pillanatok telnek el így, látszólag vidáman. Egészen addig röhögcsélnek, míg meg nem látják, hogy újabb pecsétet formál a lány. Elhalkulnak, már csak pár shinobi nevet, de őket is vállba lökdösik, ők pedig kínosan megköszörülvén torkukat, a lány felé néznek.
-Kuchiyose no jutsu: Daburu Demonzu! [Idézés: Dupla Démon]
-Hagyd abba! Ne! Nem teheted! -üvölti a nővére, majd fájdalmas ordítások közepette térdre esik, majd arccal a porba. Remeg a teste, rángatózik, sikoltozik. A testvére egyáltalán nem szenved semmiféle kíntól. A haja az arcába esve takarja, de a mosolya tisztán látszik. Ördögi mosoly. A ruhája alól mindkét lánynak jelek bújnak elő, befedve a testüket, végigkúszva a bőrükön. Valami ó-japán jelek lehetnek, senki sem tudja elolvasni őket. Egyre furább hangszínen nyöszörgött a lila hajú lány, egyre kevésbé vonaglott, majd teljesen mozdulatlanul maradt, halkan felkacagva. A hangja...olyan volt, mintha egyszerre magas és mély lett volna, a hideg kirázott mindenkit.
-De Sensei, ha az idéző jutsut használta, mért nem jelent meg semmi, és mért fetreng a banya a földön? Asszem' nem értem.... -vakarászta a kobakját Naruto, de a szürke hajú csak feszülten koncentrált. A kezével Narutót maga mögé utasította, majd kimérten hozzászólt.
-Az idéző technikát használta arra, hogy feloldja a pecsétjét. Mivel duplaidézést hajtott végre, aktiválta mindkét démont. Yurikonak elképzelhetetlen fájdalmai lehetnek. Az a hatalmas mennyiségű chakra megpróbál feloldódni a testében, de nem fér el benne. Kiprésel mindent, hogy elférjen, belülről tépi szét. Úgy is mondhatnám, hogy magukba idézik meg azt az amorf, gonosz entitánst, amit beléjük zártak, és amíg a fájdalmat nem tanulják meg leküzdeni, addig ők csak gazdatestek. Irányítja őket az az erő, mint téged régen a Kilencfarkú.
-Sensei. Sadaminak látszólag semmi baja. Ő hogyhogy nem szenved?
-Nem tudom. Úgy néz ki, mintha már egy ideje ebben az állapotban lenne. Érezni a belőle áradó sötétséget, ami arra utal, hogy nem tud ő sem uralkodni a tettei felett. Nem értem, mi folyik itt. Álljunk messzebb.
-Nem. Segítenünk kell nekik. Mi lesz ha bajuk lesz? - nézett egyszerre kétségbeesetten és eltökélten Naruto.
-Naruto, ne menj...- mielőtt befejezhette volna a mondatot Kakashi, a szöszi már egyenesen az ülő lány felé igyekezett.
Megérintette a lány vállát, ami az érintéstől teljesen befeketedett. Ijedten húzta vissza a kezét. -Sa..Sadami?
A lány lassan fordult felé, majdnem teljesen hátrafordította a fejét. Nyaka ropogott, a bőre elfeketedett. Az eddig kéken csillogó szempár most, félelmetes színvilággal nézett vissza rá.  Szeme fehérje vörösen világított, írisze fekete volt mint a sötétség. Üresen tekintett rá, még mindig az eddigi mosollyal az arcán. Megrémisztette, hogy nem tudja mit csináljon, és az hogy egyáltalán mivel néz most farkasszemet. Hová lett a kedves, életvidám, elszánt lány akinek tegnap este még a kezét fogta? Hová lett az a lány aki úgy beszélt az álmairól, mint ő maga az övéiről? Hová lett a lány, akit annyira megkedvelt?
-Megrémültél Naruto? -vigyorodott el még jobban a lány, amivel a rémületbe kergette őt.
-Sadami.. Sada..-mondta egyre halkabban miközben, hátrafelé lépkedett, egyre távolabb kerülve a lánytól. Miközben szemével még mindig a rózsaszínnel nézett farkasszemet, egy kéz kapta el a bokáját.
-Na..Naruto. Segíts..- hallotta Yuriko hangját a föld felől. Az igazi hangját. Lenézett a földre. Szemei ugyan úgy elszíneződtek, mint Sadamié. Nem tudta, hogy mit tegyen, nem tudta hogy segítsen.
-De mégis hogyan? - kérdezte, miközben könnycseppek szöktek a szemébe. - Hogyan?
-Ölj meg, hogy szabad lehessek. - kacagott fel megint. Már nem az ő hangja volt. Újra a démon uralta őt.

10. Noroi, az Átok technika.

-Szóval ő egyszer csak rá ugrott a hátamra a semmiből, szétborzolta a séróm, én meg átdobtam a vállam fölött, puffant egyet, aztán vigyorogva olyat szól, hogy: "Jó a hajad, elestél...?" Képzelheted, mit reagáltam! Ráugrottam és elkezdtem kibökdösni belőle a lelket! -nevetgél Yu, miközben régi sztorikat mesél a testvéri múltból.
-Ki ne felejtsd, hogy megpróbáltál visszaoltani, és az lett belőle, hogy "Szép a szemed, elestél?!" Azóta is azon röhögünk! De mondhatni, köszönettel tartozom, mert azóta már tudom, hol kell védenem magam, ha esetleg az elmeháborodottja rám rontana! -köhécsel a nevetéstől Sadami. Naruto is velük nevet, sőt, Kakashi is jól szórakozik a maszkja alatt, persze a legnagyobb titokban.
-Szívesen, majompofa! -lök egyet az idősebbik lány a húgán, ő egy nőies sasszéval a szöszi karjaiba huppan, aki visszabillenti őt egyensúlyába.
-Huh, mindjárt megérkezünk...végre! -szakad föl a fiúból egy sóhaj.
-Naruto, ne kalandozz el, még hosszú az út, elég nagy országba megyünk! -teremti le Kakashi. Yuriko mosolyogva kikerüli a narancssárga színfoltot, majd a szürke hajasbabába karolva mosolyogva hozzábújik.
-Mondtad már neki, hogy nálunk nincs rámenstand? -kérdezi jó hangosan, hogy mindenkihez eljusson a hangja, s egy gonosz vigyor fut át az arcán, ahogy a reakciót várja. Csend lesz, majd jön a detonáció...
-HOGYMIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIII?! -áll meg Naruto kétségbeesett rikoltozásban. -Sa..Sadami, ezt mikor akartad mondani?! Rá.. rámen nélkül nincs semmi, nincs élet! Ez ez ez ez szörnyű, felháborító, én most totál...összeomlottam!  -fogja a fejét, tépkedve a haját, tehetetlenül pattogva. A többiek csak nevetnek rajta, aztán a kiakadt srác össze-vissza tekintget rájuk.
-De ehetsz másféle leveseket is erre! Jaj, de vigyázz velük, a helyiek nem szeretik a turistákat...előfordult már, hogy beletettek valamit... úgy értem, MÉRGET. -nyugtatgatja Yu, persze erre még nagyobb pánik uralkodik el a jinjuurichin.
-Úú, arra emlékszem, szegény pasas, a legutóbbról... Pont olyan volt, mint te, Naruto. -tűnődik Sadami.. -Szőke fürtök, opál szemek... hmm... Kár érte. Ezekre már-már vadásznak erre! A levágott fejükért sokat adnak a bennszülött törzsek a nyugati országrészen, egy házat vehetsz már annyiból! De, tudod, az itteniek kiszagolják, ha félsz.... Szóval, nyugi! Relax, nem túl valószínű, hogy téged is elkapnak, amíg nem nézel senki szemébe, és nem fogadsz el semmit, egy hangot se hallatsz, nem eszel, nem iszol, nem veszel levegőt, én mondom, totális biztonságba vagy! Atombeton terv! Most már meg is nyugodtál, ugye? -mosolyog édesen a lány, de nem egy könnyű sóhajt kap vissza, hanem egy hangos, rémült sikolyt. 
-Izé...most mi a baj? Te...sírsz?! -simítja meg a szöszi vállát, aki épp bömböl. Hát igen, a rámen az komoly lelki dilemma. Érzelmi válság, meg minden.  

További pár órában, nevetgélve járták végig a rejtett faluba vezető utat. Ahogy közeledtek a faluhoz, a levegő megtelt vízpárával, köddel, amit Naruto furcsának és félelmetesnek vélt. Egy kilométerre lehettek a víz országának kapujától, mikor furcsán besűrűsödött a köd. Nem egyszerű köd volt ami a négy shinobit körbevette. Sűrű és átláthatatlan. Ez egy Rejtőző Köd Jutsu volt, kétség sem fért hozzá. Sadami és Yuriko meglepetten néztek egymásra. Nem tudták hova tenni a furcsa fogadtatást.
A nem bejelentett plusz csomag miatt lenne? Esetleg félnek a Jinchuurikitől? Vagy csak egyszerűen elővigyázatosság?
-Ez a jutsu ismerős. Ilyet használt az csávó is...Zabuza. - mondja kicsit sem meglepve Naruto.
Senki nem reagál a mondatára. A két lány stoppra inti az avarrejtekieket. Összenéznek, majd egy-egy vízklónt létrehozva mérik fel a helyzetet, a lehetséges csapdákkal együtt.
A klónok természetesen lépkednek előre, akárcsak azt eredetijük tenné. Pár lépés múlva, a kettő másolat szétfolyik, két pocsolyát hagyva maguk után. Kunai-ok hadserege repül feléjük, amit a két lány a másodperc töredéke alatt hárít el.
-Ez most mi? - értetlenkedik Naruto. Ő sem érti hogy miért. Legalább most nincs ezzel egyedül.
-Kakashi, Naruto... Maradjatok hátul. - mondja Sadami miközben gyorsan kézjeleket formálva szinkronban testvérével, egy fekete és tömör füstfalat idézve a két "turista" elé. Újabb támadás követi az előzőt, ezúttal nem kések formájában. Ködrejteki fejpántok tűnnek fel és a köd felszakadozik. Ismeretlen arcok tárulnak eléjük, gúnyos mosollyal mindegyik arcán. Körülbelül hetvenen lehettek.
-Kik vagytok? - ordít feléjük Yuriko, de nem kap választ. -Azt kérdeztem, kik vagytok, és mit akartok tőlünk? Még mindig nem kapott választ. Közelebb lépett feléjük, és az egyetlen ninja szemébe nézett, aki elfelejtette azt az utasítást hogy "Ne nézz a szemébe".

Megint a végtelen feketeség vette körül az ellenség egyik tagját. Yuriko nem tűnt fel előtte, ellentétbe azzal mint mikor Kakashi esett bele ugyan ebbe a genjutsujába. Ez volt Yuriko ezen technikájának különlegessége. Ő döntötte el hogy feltűnik-e a jutsuban vagy nem, vagy esetleg valaki másként, tárgyként, szörnyként vagy bármi létező fegyverként, vagy a legrosszabb rémálmodból előtűnő gyilkosként.
Élvezte ahogy a férfi tehetetlenül áll a semmi közepén. Látta a félelmet a szemében, annak ellenére hogy valószínűleg egy nagyobb szintű ninja volt. Ördögien felnevetett, halkan majd egyre hangosabban, itt-ott feltűnt, ezzel még jobban megrémisztve a mozogásától megfosztott áldozatát.
-Mit akartok? - suttogja a lila, és a tér visszaveri a hangját.
-Meglepődnél, ha te azt tudnád, démonlány. -mondja felbátorodva a ködrejteki.
-Igen? Szeretek meglepődni...Szóval ha nem akarsz itt meghalni, akkor elmondod. - jelenik meg a férfi mögött.
-A Mizukage-sama nem igazán kedvel titeket, tudjátok?
-Biztos vagy te abban? - gúnyos mosollyal az arcán néz a férfi szemébe, ujjait a mellkasára illeszti, ruháját feltépve, a bőrébe mar, hosszú és éles körmeivel. A férfi csak szótlanul tűri. Yuriko körmeit mélyebbre ereszti, a férfi húsába. -Még mindig nem győztelek meg?
Az ellenség arcán még mindig az a gúnyos mosoly ült, rendületlenül sugározta magából a gyűlöletet, a szánalmat, megvetést.
-Hát jó, szivi..Te akartad. - amint kimondta ezeket a szavakat, kezét erőből a férfi mellkasába döfte, majd újra kihúzta, immáron az ellenség szívével a markában. -Sose unom meg..- nevetett fel hirtelen a lila. Abban a pillanatban megszűnt a jutsu és a férfi akit eddig próbált szóra bírni, össze esett a földön, mellkasából vér csordogált  a nedves földre.
Sadami az összecsukló testet látva, nővére felé fordult és rávigyorgott. - Nem rossz, tizennégy  másodperc.. Még a végén megdöntöd a rekordom. 

-Ne szállj el magadtól, kislány... -dörmögte egy mély férfi hang, s a ködből egy víznyelv repült Yu felé. -Suiton: Suihachi! 
-Nevettetsz?! Hullámok Keze technika? Ovisok rafkósabban támadnak...-forgatja a szemét a lány, és egy egyszerű 'stop' mozdulattal megállítja a támadást. 
 -Yuri, engedd el! Savas víz! -üvölt rá húga, s a lány engedelmesen a fűbe ereszti a folyadékot. A fű gőzölögni kezd tőle, majd elszíneződve pusztulásnak indul. Mind ijedten nézték a hatást. -Najó, nem volt rossz húzás. Kaptok 3, azaz három másodpercet, hogy kikotyogjátok, mi folyik itt, különben kezelésbe vesz benneteket a jobb és a bal kezem! Egy...-körbenéz, de a köd takarja az arcokat. -Kettő... Három. Na? Senki? Így is játszhatunk...drága ködrejtek. 
-Mi lenne, ha a vakrandi gondolataidat félre tennéd, és koncentrálnál?! Mögötted, az isten szerelmére! -puffog a kicsi, majd egyszerre több jutsut kezd el létrehozni. -Suiton: Mizu Kaibutsu [Víz típus: Víz Sárkány]! Suiton: Mugensame [Végtelen Cápa technika]! Noroi: Kage Mizutamari [Átok technika: Árnyék Pocsolya -Sadami egyik saját jutsuja]! Az első hívószóra egy szinte semmiből előtörő vízi szörny tűnt fel, ami nem a két támadót vette célba, hanem a konohaiakat környékező ninjákat. A következő sorra a Yuriko-t bántani akaró alakok alatt megjelent egy örvény, ami lassan egy hatalmas cápába sűrült. Az állat megragadta a két férfi lábát és az alattuk felszabaduló víztömegbe rángatta őket. Ott egyre több hasonló ragadozó szegte fel fejét, és mindenki szeme láttára marcangolták a két shinobit. Az utolsó jutsu váratlan volt. A legtöbben először hallották. Az Átok Stílus, a két démonlány saját fejlesztésű jutsujainak csakrájára vonatkoztat. Ez a technika először nem mutatkozott. Az ellenséges ködrejtekiek szánakozva felnevettek. 
-Ez lenne a rettegett Akuma erő?! Egy lábatlan gyík és pár csontos halacska?! Ennyi csakrát elpazaroltatok párunk megölésére?! Egyesével próbálkoztok? Mizukage-sama akár a geninjeinket is indíthatta volna, mekkora hűhó erre a kis semmire, mint ti... -fröcsög valószínűleg az osztagvezető férfi, s abban a hittben, hogy úgy se nyerhetnek a testvérek, eltüntette a ködöt. Magabiztos vigyorral, élesen belenézett a rózsaszínhajú lány szemébe. Meggondolatlan cselekménynek titulálták eddig, révén a komoly genjutsunak, ami a lányok birtokában volt. Ez a nyílt farkas szemezés egyfajta lenéző gesztus volt. A csajtól azonban csak egy ördögi mosolyt kapott vissza. 
-Hát sosem tanulsz, Ikky....? -ciccegett neki, mire minden figyelem rájuk szegeződött. 
-Nocsak, Sadami-chan. Nem hittem volna, hogy annyi év elteltével is megismersz.... 
 -Ugyan, nii-san, te sosem változol! Nem megmondta édesanyád, hogy kerüld a bajt? És, hogy sose harcolj az idősebbekkel? Nem lenne rád büszke, ha látna most! 
-Valóban, mintha mondott volna valami ilyesmit... de mit számít ez, miután a szemem láttára ölted meg a következő percben? -folyik a beszélgetés, mindkét társalgó kéjesen affektálva cseverészvén, szívélyes, bár rideg mosollyal szemezve. 
-Igen, emlékszem. Sajnos, így jár az, aki letér az útról, ez már csak így megy... Hát, remélem hiányzik... Könnyen elintézhetem, hogy perceken belül újra lásd. 
-Milyen kellemes ajánlat. Mit szólnál, ha te és a nővéred újra látnátok hőn szeretett családotokat? Anyátokat, Apátokat, a csöpp kishúgotokat. Hogy is hívták? Ki emlékszik már erre? Hiszen őt is ti öltétek meg, mint az egész klánotokat. 
-Rám nem hat a provokatív szónoklatod, Ikky-san. Ahelyett, hogy az életemet felmondanád itt, mint valami felszínes feleletet, nézz magadra, avagy ajánlom, hogy a magad alá! -kuncogott Sada, mutatva a férfi lábához. Akkor tűnt fel a pasasnak, hogy egy fekete tócsa van a talpai alatt. Ahogy a tekintette végigjárt a már kitisztult terepen, feltűnt, hogy nem csak ő van így. Szinte mindannyiuk ugyanabban a nagy pacában állt. Kivétel volt Naruto, Kakashi, és az idősebbik nővér. 
-Kage....Mizutamari. -suttogta a sereg feje, ezek szerint Ikky. A fekete tócsa, pontosabban az Árnyék Pocsolya, egy olyan támadás volt, amit nem került még ki senki sem. Sadami a ködben hívta elő, ahol nem tűnt fel senkinek, s eddig várt az aktiválással. -Kai! [Feloldás] -üvöltötte, mire a sötét folyadékból kezek nyúltak fel, megragadva a shinobik lábait. Azok kétségbeesetten próbáltak felugrani, de nem engedte el őket a sok sötét kar. Szabály szerűen rántották le a ninjákat a sűrűbe, egyre feljebb mászva rajtuk. A kezekhez így lassan felbukkant egy-egy test. 
 -Mégis mi a halál ez?! -rikoltja az egyik férfi, hevesen küzdve az újdonsült ellenféllel. 
-Majdnem talált. Köszöntsétek az én kicsi démonaimat. -harapott a kis Akuma az alsó ajkába, majd szinte élvezettel követte, ahogy a fekete pokolfajzatok harapdálni kezdik az áldozatokat, pontosabban kiharapni azokból darabokat. A sikolyok zenekként ütötték fülét, miközben mámoros elvarázsoltsággal nézte a véres, halálos előadást. Percekkel később egyszerre csettintett egyet. A lények felé fordították arcukat, elengedve a félholt testeket. Sadami előre nyújtotta a tenyerét, amin egy -az eddig ismertetettől különböző - szimbólum tűnt fel. Fekete árnycsóvák virágsziromként nyúltak ki belőle, a 'pokolfajzatok' pedig, mintha csak valami vákum hatásába kerültek volna, beszívódtak a jelbe, egyesével, majd miután mind összegyűlt, a szirom alakzatot fölvevő fekete karok összezáródtak a tenyér közepén, halványodni kezdtek majd eltűntek. -Van még kedve itt bárkinek is ninjásat játszani? -gúnyolódott, majd győzedelmesen nyújtózkodni kezdett, mint aki elunta magát a nagy semmittevésben. -Kage Mizutamari? Nem vetetted el egy kicsit a sulykot? -nevetgélt Yu, elismerően vállba veregetve húgát. -Nem éghettem be Ikky előtt. Mégiscsak a fogadott öcsikénkről van szó! Remélem, most már tudni fogja, hol a helye...

9. Útmenti Romantika

-Hát ez valami hiperszuperül cuki volt, kedveskéim. -karolja át Narutót és Sadamit hátulról Yuriko. -Esküvő mikor lesz?
-Yuri, kérlek...Foglalkozz inkább a saját szerelmi életeddel!- veszi le magáról testvére kezét Sada.
-Van nekem olyanom? - néz rá meglepetten vissza Yu, mit aki még sose hallott róla.
-Igen, képzeld van, vagyis, lenne.. ha nem lennél ennyire sértődékeny. - mosolyodik el a lehető legrosszindulatúbban Sadami.
-Szóval azt mondod hogy az én hibám hogy ez az ember egy tapló? Hát ezt nem hiszem el. - teszi csípőre a kezét az idősebb.
-Azt mondom hogyha nem sértődnél meg folyton akkor nem lenne folyton ez. - utánozza a mozdulatsort húga.
-Igen?
-Igen.
-Igen? A két lány rendületlenül próbálta bizonyítani igazát de reménytelenül.
-Sensei, azt hiszem hosszú napunk lesz. - sóhajt nagyot Naruto, majd kétségbeesetten Kakashira néz.
-Igen, szerintem is. - néz vissza a fiúra, majd újra vissza a távolba.
-Miért haragszik Yuriko-banya?
-Mert olyat mondtam amit nem kellett volna. De örülök hogy ti már egész jóban vagytok Sadamival. Ha így haladunk még a végén beléd szeret. - mosolyog a maszkján keresztül Kakashi. Naruto csak elpirulva vigyorog vissza rá.
-Egyébként hogy értette azt Yuriko hogy nincs kedve egy olyan férfivel osztozni a levegőn, aki pornót olvas álló nap és álmában fogdossa. Mármint az első rész érthető, de a második valahogy nem tiszta.
Kakashi csak szótlanul mered maga elé mint akibe kést döftek, lélegzetét pár pillanatig visszatartja, majd lassan kifújva közöli. - Erről inkább nem mondanék semmit. Ez csak ránk tartozik. -lassan előre lépked a két még mindig veszekedő lányhoz. -Indulhatnánk?
-Persze. - lép vissza két lépést Yuriko még mindig tartva a szemkontaktust húgával, majd előre fordulva elsétál. A nap hátra lévő részében csak pár szóváltás hangzott el a négy shinobi között. Azokból is a legtöbb arról szólt hogy Naruto éhes, fáradt, és hogy mikor táboroznak le.

-Na, itt is vagyunk! -dob el mindent a kezéből Sadami, megkönnyebbült mosollyal. 
-Ez a bazironda, leharcolt, korhadó faház aminek rohadnak a falai? -ámuldozik Naruto, mire Kakashi és Yu -tíz méter szigorú távolságra- homlokon csapkodják magukat fáradtan a fiú együgyűségén. -Mi? Nem, dehogy! Itt fogunk aludni! Még egy napi járás választ el Víztől, buta! -bokszol a szöszi vállába az alacsony leányzó, majd becsörtet az igazán rossz állapotú viskóba.
 -Büdös van, sok a pók, a parketta nyikorog, a WC gusztustalan, ja, és ti is itt vagytok. Mielőtt még ennél is jobban felkavarnátok, Yuriko balra el. -int egyet a lány, majd eltűnik a többiek elől. Odakint már sötétedett, s a csapat szétszóródva próbálta elütni az időt. Az emeleten Sadami törökülésben tekercseket tanulmányozott, miközben a szőke körbe-körbe trappolt a szobában. 
-Ismered azt a játékot, hogyha még egyszer is körülvágtatsz, leütlek? -emeli fel haragos tekintetét a lány, keményebben markolva az iratot. 
-Nem, megtanítod? -vigyorog gonoszan a srác, de válaszul Sada csak ökleit kiroppantva feláll, s sötét arckifejezéssel a fiú nevét mondogatja mind mind hangosabban. Kakashi a szobájában ül az ablakpárkányon. A holddal szemez. Elmélkedik. Unatkozását néhai tanítványának fájdalmas rikoltásai, a fiatalabb lánytestvér csillingelő kacaja űzi el, majd eszébe jut Yu. Tényleg. Hol van Yuri?! Mióta fintorogva elhagyta az épületet, senki nem kereste. A jounin idegesen felpattant, fejében cikáztak a tervek. Hogyan szólítsa meg? Mit mondjon? Hozzáérjen? Milyen arcot vágjon? S a legfontosabb: Miért izgatja őt mindez?

Csend van, sötét és langyos nyári idő. Az ég tetejéről búsan bámul a hold a tisztásra. Mindenki alszik már, csak ő nem. Ülve a csillagokat fürkészi. Olyan akar lenni mint ők. Az emberek szeretik őket, szépnek tartják, csodálják, és mégis elérhetetlenül szabadok. A csillagok mindent birtokoltak amit Yuriko valaha is akart. Nagyot sóhajtva könnycseppek csordulnak végig megfáradt arcán, amiket meg se próbál letörölni. Most senki nem látja a szomorúságát. Percek múlva léptek hangját hallja, a közelben. Mégsem alszik mindenki rajta kívül. Arcát gyorsan megtörli, és felveszi a már jól begyakorolt "Minden rendben van" arcát.
-Szia. - hallja meg a léptekhez tartozó mély hangot, majd megáll és leül mellé.
-Szia. - nézi továbbra is az eget a lány. Percekig csendben ülnek egymás mellett mikor Kakashi megszólal. - Yuriko-san.
-Igen Kakashi...-majd pár pillanat tétovázás után hozzárakja - senpai? Kicsit furcsának véli a hirtelen távolságtartó megszólításokat.
-Sajnálom. - fordul a lány felé. - Bocsánatot akarok kérni amiért megbántottalak.
-Nemgáz. Bocsánatkérés elfogadva. - mosolyog vissza rá a lány, mintha nem is történt volna semmi.
-Igen? Akkor jó. Azt hittem...elkezdesz ordítani velem vagy valami ilyesmi. - mosolyodik el a maszkján keresztül kínosan.
-Dehogy...Hova gondolsz?- néz rá meglepetten Yu. -De azért azt komolyan mondtam, hogy legközelebb nem leszek kegyelmes. - mondja viccelődve a lány. - Egyébként, kérdezhetek valamit?
-Pont ezt akartam kérdezni, de mond te.
-Milyen volt a tanáruknak lenni? Úgy értem milyen volt átadni a tudást fiatalabb ninjáknak, látni ahogy fejlődnek, érezni hogy egyre jobban ragaszkodnak hozzád? Mesélj erről, kérlek. - néz rá vágyakozva Yuriko, mintha az élet lényegét kérdezné tőle.
-Hát igazából, eleinte nagyon idegesítőek, de ahogy látod hogy felnőnek, fejlődnek, egyre jobban megszereted őket és a végén már nagyon nehéz belátni, hogy már talán erősebbek mint te magad, csodás érzés, de mégis szomorú.
-Értem. - nézi újra az eget Yuriko egy halvány mosollyal az arcán. - És te mit akartál kérdezni?
-Mi a küldetésetek? Miért kell nektek Naruto?
-Ami azt illeti, a falu már régen száműzött minket, olyasmiért amit nem mi tettünk. A szüleinket megölték, majd pár napra rá, egy pár ismeretlen ninjacsapat lemészárolta a falu nagyobb részét, és mindenki azt hitte hogy mi voltunk, hogy megbosszuljuk a szüleink halálát. Mindent megtettünk hogy bebizonyítsuk hogy nem mi voltunk, de nem hittek nekünk. Régóta a falun kívül élünk. Mikor megkaptuk ezt a küldetést évek után, a falu megígérte hogy visszatérhetünk, én tanár lehetek az akadémián, és kapok egy csapatot, Sadami meg beállhat az ANBU-hoz, csak el kell nekik vinnünk a Kyuubit. Szóval, igazából nem kellene hogy itt legyél. Nem is értem miért nem szöktél el, hiszen bármikor esélyed lett volna rá, nem is mentünk volna utánad. - mondja teli szomorúsággal a hangjában Yu.
-Azért nem mentem, mert nem akartam. - válaszolja Kakashi, miközben kezét a lányéra teszi, és ujjaikat összefonva megszorítja. Yuriko arcán újra könnycseppek gördülnek végig, immáron a boldogságtól. Szabad kezével szorosan magához öleli a férfit, és a maszkon keresztül csókot lehel az ajkaira. Hangosan felnevet, majd lefekszik a fűre. Mivel még mindig fogja Kakashi kezét, magával húzza, a nedves növények közé. Fejét a férfi mellkasára hajtja, hozzábújik amennyire csak lehet. Senki mással nem cserélne abban a pillanatban, mert boldogabb mint valaha, és erről Kakashi sem vélekedik másképp. Tudja, hiszen hallja, hogy ő is erre gondol.

-Úgyse mersz megütni! -ölti ki a nyelvét Naruto, mikor már a tizedik perce menekül a lány elől, aki viszont egyre idegesebben próbálja becserkészni a srácot egy sallerre. -Na hát, teszteljük csak le! -ugrik a falra, ahova a fiú is vetődött, majd visszaesnek a hajszába. -Adjunk neki kakaót! Kange Bunsin no Jutsu! -mondja elszántan Naruto, egyetlen egy pecsét segítségével feltöltve a szobát klónokkal. -Hmmmmm. -mosolyodik el Sadami, egy tincs haját a füle mögé tűrve. -Még azt hittem, unatkozni fogok! A viszonylag nagy szobába elég nagy keveredés keletkezett. Mind a száz Naruto fejvesztve szaladgált egyik sarokból a másikba, néha kicsit gúnyolódva Sadán, de ő sem volt velük kirekesztő -egyből végzett azokkal, akik leszólták. Fogytak a másolatok, a maradék pedig már fáradt volt eléggé. Ez mindenkire igaz volt a helyiségben. A rózsaszín hajú szinte élvezettel irtotta a klónokat, különböző fogásokkal. -Na, bírod még, te kis tékvandó mester? -És te, bunsin buzi? -Még van elég csakrám, hogy pótoljam a veszteségem, ha gondolod! -Nekem még van pont annyi, hogy kiverjem ezt az ötletet a szép kis fejedből! Nevetésben törnek ki, miközben folytatódik a huzavona. Az egyik copy monoklit kap, a másikat altájon éri a csapás, a harmadiknak a lábát rúgják ki. Még Sadami sem tudja, melyik az igazi. A fiú cselei után lehet, hogy az köztük sincs. -Huh, ketten maradtatok. Azt hiszem kiderül mindjárt, kié lesz a végzetes öklös! -Cuki neve van, te adtad neki? -hallja a szőke hangját ahogy az a fülébe duruzsol. Ijedtében a lány fölvisít, majd odébb ugrik, pont ráesve egy másikra. Arra számítva, hogy az hirtelen feloldódik alatta, kicsit erősebben markol bele a fiú felsőjébe, ám meglepetésére éppen az igazi kapta őt el, s a többi eltűnt. A két kék szempár három centiről bámult egymásra, ijedten nagyra nyitva. Sad teljesen hozzásimult, nem mintha lett volna választása. -Naruto... -mondja halkan, kicsit megszeppenve. Tekintete akaratlanul is Szöszi ajkaira vándoroltak, majd vissza a szemeire. Hirtelen nem volt benne biztos, hogy melyiknél állapodjon meg. Fel sem tűnt neki, hogy egyre közelebb hajol, majd amikor már alig választotta őket el egy leheletnyi a csóktól, Sada zavartan fölült. Nem tudta volna megtenni. Az már más kérdés, hogy akarta volna -e. Csendesen bámultak egymásra, majd zavartan nevetgélni kezdtek. Mindketten elvörösödve pattantak föl, majd hirtelen ötlettelenségben az ablakkeretnek dőltek. Habár nem volt tervbe véve a közös csillagbámulás, az üvegen keresztül meglepetten konstatálták, ahogy Kakashi és Yuriko odakint fekszenek a fűben, közel egymáshoz, beszélgetve, bámulva az eget. A fiatalabbik lány büszke mosollyal nézte a másik kettőt, majd vágyakozóan Narutora pillantott. Lassan megérintette a kezét, majd kicsit határozottabban összekulcsolta az ujjaikat, és nekidőlt a srácnak. Ő nem tudta, mit is kéne gondolnia, eszébe jutott, mikor a senseije említette, hogy akár még Sadami belé is szerethet. Ezt most vegye készpénznek? Vagy csak félreértelmezi a dolgot? A baljós gondolatait félresöpörvén átölelte a partnere derekát, s tekintetét követve ámuldozott a szép nyárias estén, a csodásan ragyogó égbolton, a gyönyörű lányon, akit épp ölel, s annak nővérééken. Abban a szent pillanatban egy kicsit se bánta, hogy velük tartott.

-Gyere. -fogja meg Sada Naruto kezét majd elkezdi húzni a fiút. 
-Hova megyünk? -néz értetlenül rá a szöszi. 
 -Megyünk megtörni a csodás pillanatot. Most megbánja az a lilahajú szörnyeteg, hogy legyőzött genjutsuban. - vet egy gonosz pillantást a fűben fekvő párosra.
 -De hát...Olyan aranyosan fekszenek ott, Kakashi-Senseit még sose láttam így. - biggyeszti le a száját szomorúan Naruto. Igazából azt sajnálta, hogy Sadami a bosszú miatt a saját tökéletes pillanatukat törte meg. Sadami csak egy rosszalló pillantással kommentálja aztán még hozzáteszi a srác.-Bár igazából van pár megbosszulatlan dolog az én részemről is, ha már így mondod. 
-Ez a beszéd. - vigyorog rá Sadami, és közben újra elkezdi lefelé húzni. Kiszaladnak a ház előtt elterülő tisztásra, ahol Yuriko és Kakashi egymás karjaiba csodálják az eget. 
 -Romantikus pillanat törő jutsu! - kiáltja el magát a rózsaszín miközben ráugrik a nővére és a maszkos alkotta duóra. 
-Kicsi a rakás! - ismétli meg ugyanezt a szöszi. 
-Mi a retkes jó eget gondoltok ti kis idegesítő szentségtelen vakarékok. -löki le magáról a kettőt Yuriko, a dühtől fortyogva. 
-Ez nem volt szép. - mondja Kakashi kevésbé sok érzelemmel.
-Na mizu? Töltsetek fel egy kis ésszel, a másik tag totál leszívott! -furakodik be végül Yu baljára húga, a fiatal fiúba karolván maga mellé húzva őt. 
-Épp komoly beszélgetést szakítottatok meg, de nem bánom, maradjatok. -adta a fontosat Yuriko. 
-Ha te így nevezed a randizgatást, hát legyen, banya. -mondja mosolyogva, Naruto, kivételesen ezen mindenki csak somolyog, nem ütik le, üvöltöznek vele. Most mindenki túl ünnepélyes afféle erőszakhoz. 
-Meséljetek valamit, lányok, Víz Országáról. Nem tudok róla szinte semmit. -ráncolja a srác a szemöldökét, arccal a többiek felé fordulva. 
-Hát.....-húzza a száját Yuri -Nagyon mi se. Elég sajnálatos. Mi a falu határán lakunk, messze mindenkitől. A belvárost a húgom most fogja csupán másodjára látni. Sajnálom, Naruto, nem tudok én se mit mondani Vízről.... 
-Na, lássuk csak! Rejtett köd jövendőbeli ANBU tagjának fogod a kezét, és a következő generáció legeslegjobb Sensei-éhez beszélsz! Még nem tudunk annyit a faluról, mint ti a sajátotokról, de meglásd, egyszer minket is megszeretnek, el fognak ismerni.. Tisztelni fognak minket. Nem leszünk többé egyedül. -jön tűzbe Sada, felül, s úgy mereng a messzeségbe, mintha ott lenne egy buborék, ami az elképzelését jeleníti meg. 
-Menni fog az. -mondták szinkronban a férfiak. Mindketten hozzáfűztek volna valamit. Hogy tudják, milyen érzés, hogy segítenének, hogy már most sincsenek egyedül. De a helyzet azt kívánta, hogy most fogják a lányok kezét, és csöndben élvezzék a langyos nyárias éjszakát.

8. A Démon meg a Démon.

-Most már, hogy kimondtad, már meg is nézhetem, nem? -élénkül föl a rózsaszín hajú, és azonnal a nővéréhez lép, miközben szép lassan elengedi a jutsuját. Válaszra nem várván végig simít nővére jobb karján.

"Yu kicsit feljebb ült, haját átfésülve a nyaka mögül a bal oldalára.
-Mond, Kakashi, várnak téged odahaza? -kérdezi a lány csillogó szemekkel.
-Ja. A küldetések, amiket még mindig nem pakoltam sorrendbe, azok mind ott várnak az asztalomon.
-Hm, ha jól, értem, szabadúszó vagy..Hm. -harap alsó ajkába Yuriko, majd kicsit lejjebb cibálja a topját. -Izé....hideg van, nem ülnél kicsit közelebb, hátha attól jobb lesz?
Kakashi furcsán érezi a lány feltűnő közeledését, de valahol vágyik rá. Szívesen közelebb ült volna, de a mégis a távolságtartás győzött. Yuriko kissé dühösen arrébb fordul, hogy félig hátat fordítva üljön - Akkor ne.-mormolja csendben. Kakashi tekintetével végigpásztázza a lány egyenes gerincoszlopát. Apró sötétebb elszíneződéseket vesz észre rajta. Felemeli a kezét és végighúzza a lány hátán. Éppen hogy csak megérinti a bőrét egyre erőteljesebb, fekete egyenletes vonalak, jelek és görbék összehangolt egyvelege tárul a szeme elé. A lány gyorsan a hátához kap, visszafordul és összegörnyed mintha valami éles fájdalom hasított volna bele. Hátrébb húzódva próbálja takarni a pecsétet, de már késő.
-Oh. Sajnálom, csak észrevettem hogy valami furcsa van a hátadon. - távolodik el a maszkos. 
-Csodás, tényleg. - nézi a sátor sarkát Yuriko.
-Az ott egy olyan pecsét, mint amivel a jinjuurichikbe pecsételik a démonokat? - keresi a lány tekintetét Kakashi.
-Nem vagyunk jinjuurichik, de igen, ezek is afféle démonok. Gonoszak, nincs saját formájuk mint például a Kyuubinak. Nincs fizikai állapotuk. De gondolom feltűnt hogy fekete a chakránk van és nem hétköznapi jutsujaink vannak. Nem olyanok amit csak úgy meglehet tanulni akárkinek. Ne és ez a mi kis élettársunk miatt van.
-Éreztem hogy valami miatt vagytok ilyen erősek és nem saját erőből. Ha jól értelmezem a szavaidat akkor ha nem lenne ez a démonod, akkor gyenge kislány lennél, annál is kevesebb intelligenciával. - mondja teljesen kifejezéstelen arccal a férfi.
-Ohh. Szóval azt akarod mondani hogy egy buta lúzer kislány vagyok? - rakja keresztbe a kezét a lány a mellkasa előtt.
-Nem szó szerint.
-Ó dehogy nem. - vigyorodik el keserédesen Yuriko miközben ránehezedik Kakashi lábára. -Meséld már el hogy lehet valaki ekkora érzéketlen tahó? A legféltettebb titkunkat mondom el neked, elnézem hogy álmomban molesztálsz, még a figyelmem száz százalékát is élvezed, és aztán azt mondod hogy lúzer vagyok? - ordít fel Yuriko hangja a maszkos gondolataiban. Kakashi csak tágra nyílt szemekkel bámul maga elé. "Ez fájt."- hallja a lány a maszkos fejében felvillanó gondolatot.
-Az lehet. - válaszolja még mindig gondolatain belül Yuriko. -De tudod mit nem értek? Hogy ezt miért pont egy olyan mondja akinek kölcsön-sharinganja van. Már rég halott lennél ha nem lenne az a szarod. - pöcköli meg Yu Kakashi fejpántjának vas részét. Kakashi még mindig a fejében keletkezett fejfájással harcol, mikor válaszol.-Nem tudok ehhez mit hozzáfűzni. Szemét becsukva várja a reakciót. Nem mer a lány szemébe nézni.
-Te istenverte.... - sziszegi a lány mint egy kígyó aki éppen támadni készül. 
 -Ahh, titkolsz még egyéb tényeket magadról? Kényszerítem a nővéred, és mindent kiszedek belőletek! -üti meg a fülüket Naruto hangja, majd Sadami nevetése.
-Basszus. -forgatja a szemét Yuriko. Valahogy a húga mindig rosszkor érkezik. -Most megmenekültél Kakashi. Köszönd meg szépen ezeknek a majmoknak ha kimész. De ha legközelebb sértegetni szeretnél, nem fog érdekelni hogy hányan, és kik nézik végig a halálod. - közvetíti az üzeneteket Kakashinak majd felpattan, kihúzza a sátor cipzárát és kilépve a friss levegőre nagyot nyújtózik, ásítozva, mintha csak éppen kelt volna. " 

-Basszameg, Yuriko, te pöcs! -engedi s egyben löki is el Sada a lányt, majd görcsösen ökölbe szorítva kezét párszor belerúg a földbe, ahol ezáltal berepedezik a talaj. -Hogy lehetsz ekkora nyomorék, mond?! Ez nem egy olyan dolog, mint megenni valaki csoki pudingját! Hogy tehetted ezt?! 
-Állíts már magadon, ha a pöcköd átvált Bijuu formába azonnal érezte volna. Kiderült volna, így is, úgy is! 
-Nem erről van szó! Sátorpajti leszel az áldozatunk tanárával, kit zavar. Bele esel az áldozatunk tanárába, legyen. ELMONDOD NEKI A LEGHŐBB TITKUNK AZ MÁR MINDEN CSAK NEM OKÉ! -detonálódik, de nem érnek el a szavak nővéréhez. Ő épp azon agyal, mért áldották meg egy ilyen kistesóval, mondjuk, egy rúd szalámi helyett.
-Örülj neki, végre valakinek elsiránkozhatsz esténként, hogy mennyire utálod a szörnységet! Nem igaz, Naruto?! Te aztán tudnál mesélni, egy kis megtiport Jinjuurichi életét élvén ti aztán egymásra találtatok! A Démon meg a Démon.... 
 -Dugulj már el! -pofozza fel Sada olyan erővel, hogy egy pillanatra Yu eszméletét veszti. Pillanatok alatt magához tér, és föltápászkodik. Gonosz vigyor terül szét arcán, majd egy gonosz kacaj kíséretében előre lép. Még az előbbi ájulás miatt szédelegve, fejfájósan belekapaszkodik Narutoba. -Megéltük azt a napot is, hogy ez a nyomi lesz itt a legértelmesebb! Na, szöszi, miután a sensei-ed egy bunkó, a húgom pedig egy alvilági démon viselkedészavarral, lehetek az új legjobb barátod! -Nem tudom eldönteni, hogy női szeszélyek, vagy komolyan beszélsz-e... Démon testvérek...? De hiszen...csak 9 démon van, nem? 
-Démon és Démon között is van több féle, na usgyi, cipelj egy kicsit, aztán mesélek. Mostmár úgy is mindegy!

-Szóval ha jól értem, a ti démonjaitok, tulajdonképpen szellemek? - kérdezi Naruto miután végighallgatott mindent amit Yuriko róluk és a bennük rejtőző démonokról mesélt.
-Anyám, te tényleg reménytelen vagy. A szellemeknek mikor nincs fizikai állapotuk had kérdezzem már meg? - mondja Yu majd a tenyerét az arcára tapasztja.
-Ez nekem már túl magas. - mondja Naruto a fejét vakargatva. Yu egy nagy sóhaj kíséretében csak egy "Hát persze" kijelentéssel kommentálja.
-Valaki átvenné kérem? Leszívta az agyam. - fordul hátra hogy megnézze jelentkezik-e valaki a feladatra.
-A mid? - kérdez vissza Sadami, egy gúnyos mosoly kíséretében. -Na de menj arrébb, amúgy is rossz hatással vagy rá. - löki arrébb a lilát aki egyébként egyáltalán nem állt az útjában.
-Chh, de nagy lány lettél hirtelen. - néz rá Yuriko meglepetten. -Jó szórakozást, fiatalok. - lépked hátrébb a lány. Kakashi követi a szemével mikor elsétál mellette a lány, de az még egy eltévedt pillantásra sem méltatja. Egész végig figyelt, mikor mesélt Narutonak, elbűvölte a lány tudása, lenyűgözte mind az az információ amit elmondott, és elszomorította hogy ebből Naruto egy kukkot sem értett. Yuriko okos volt, nagyon is, és ezt már ő is tudta. Átérezte hogy megbántotta, bocsánatot akart kérni, de nem volt ereje a lány szemébe nézni. Majd talán később, még nincs felkészülve rá hogy újra megízlelje a lány tényleges dühét.

-Mond csak...a faludbéliek... elfogadnak titeket? -teszi fel Naruto kérdését kicsit hangulatát vesztvén. -Fogalmazzunk úgy, hogy falubélit csupán hetet láttam eddig, és ebből négyet megöltem. Nem valami jó arány, mi? -mosolyog Sada. -A falusiak utálnak minket. Tökéletesen úgy bánnak velünk, mint egy megszokott Jinjuurichivel. Téged már elfogadtak, de mi örökké csak egy probléma leszünk nekik. 
 -Értem. Na és mond csak, Yu igazat beszélt? Valóban ti is tudtok ilyen transzformációs támadásokat, mint én és Kurama? 
-Haha. Hát, lényegében ja. Csak amíg Kurama öklösözget veled és melletted harcol, addig mi folyton veszélyben vagyunk, amíg azt az erőt használjuk. A chakra rángat minket, nem pedig fordítva. Az akaratunk sokszor nem válik valóra. Utálom ezt a retkes bérlakót, kis smucig genya. 
-És ha ezt most hallotta? 
-Hahó! Egy entitánsról beszélünk, ennek nincs füle! Alakja is csak olykor olykor!
-Bocsi ha kiakasztalak, izé...nem vagyok valami zseni féle. 
-Nyugi van. Én se. Hülyének születni kell, bamm. 
-Istenem, de rég vártam valakire, aki megért! 
-Ki hitte volna, hogy pont akkor találod meg, mikor eljön érted két dark csaj, hogy most magukkal vigyenek. 
-Ember csempészet áldozata lettem. 
-Jujci.
-Mért ekkora titok, hogy mik vagytok?
-Az átlag úgy reagál, mint Kakashi, vagy megijednek, sajnálnak. Nekünk arra nincs igényünk.    De te ismered a témát, nemde? Azok a tekintetek... El se rejtik a gyűlöletüket. Mintha jól esne nekik látni a szenvedést, irányítani akarnak és rabként kezelni. Eszközként. -borul ki a lány, hangja egyre csak remeg. Nővére megmondta. Kettejük közül Sada viseli rosszabbul. Naruto viszont megérti. Átélte az egészet, és így vélekedett ő is, míg nem tapasztalt igaz barátságot. Szerette volna éreztetni együttérzését, törődő s gondoskodó lenni, bíztatni őt. Óvatosan a lány keze után nyúlt, ujjait az övéibe fonva, meleg kezével erősen megszorítva a rózsaszín apró, hideg csuklóját.
A kezénél fogva kicsit megrántja a már így is ijedt lányt, és ahogy a lendülete a fiú felé löki, kap egy kósza puszit az arcára. Vörös fejjel Naruto tekintetét keresi, de ő zavarában a kék eget kémlelte. Sadami tudta, hogy csak nem akar a szemébe nézni, feszültnek találta. Mivel nem volt ideje kimutatni tetszését, egyszerű mozdulatsorral reagált. A szöszi nyakába vetődött, egy szoros, puha öleléssel ajándékozva őt. Hátulról hallotta, ahogy nővére máris extázisba esett az aranyos jelenet láttán, ettől egy széles vigyorral, elengedve Narutot, nevetésben tört ki.

7. Ketten, kétfelé.

Naruto és Sadami egymás mellett ültek a farönkön, mint fél órával azelőtt, hogy a két idősebb titokzatosan elment.
-Szerinted megkeressük őket? - veti fel az ötletet Naruto.
-Hát már indulnunk kéne. Nem várhatunk addig, amíg ők végeznek a pukkadozásukkal.
-Furcsán viselkedtek, nem gondolod? Szerinted összevesztek?
-Fogalmam nincs. De van egy ötletem. Te megkeresed Yut én meg a Senseied és szóra bírjuk őket. - vigyorog a lány. -Hátha így jobban ki tudjuk deríteni mi van.
-Ja, egy próbát meg ér. - áll fel Naruto magával húzva a lányt.
-Akkor egy óra múlva újra itt. Remélhetőleg már mind a négyen. -int a szöszi vissza miközben eltűnik a fák között, arra amerre a lila indult. Sadami ugyan úgy tett, csak szintén a másik irányba a maszkos nyomát követve.

-Ipjapacs Kakashi. -csap Sadami egy fatörzsre, pár méterre a maszkostól, aki egy vaskos ágon ülve bújja a könyvét. -Mizu?
-Mikor indulunk?
-Hát, egészen pontosan -néz a lány költőien a csuklójára, mintha ott lenne egy láthatatlan karóra- most! -a férfi unottan összecsukja a regényt, leugrik. -Mit tudsz Yuról, amúgy?
-Köbö százhetvenöt centi, hosszú, lila haja van, nagy, zöld szemei, bosszantó, tenyérbemászó és ezeket nagyon is élvezi. De te vagy a húga, te többet tudsz, nem?
-Azta rohadt, micsoda humorzsák vagy, Kakashi! Már majdnem nevettem is! -tapsolja meg a férfi humoros megnyilvánulását; amit persze kifejezéstelen arccal adott elő. -Na, de most komolyan. Mindketten elindultatok másfelé, talán történt valami?
-Nem szükséges beavassalak lényegtelen részletekbe. Ahogy sejtem, Naruto épp őt keresi, érzem a chakráját az egész erdőben. Ha megtalálta, indulunk, végezzünk minél hamarabb.
-Hmm. Pedig teljesen azt hittem, hogy jóba lettetek... érdekes. Na, szedelődzködj, menjünk vissza a táborhelyünkre, ott van a gyülekező.

-Hali Yuriko-banya. Végre meg vagy! - kiáltja integetve Naruto, miközben az egyik kisebb virágos réten ülő lányhoz szalad, aki megint csak ignorálja a fiút. -Már mindenhol kerestelek. Mi újság? -telepedik le Yu mellé. 
-Mit akarsz? - kérdezi a lila még mindig maga elé bambulva. 
-Hát csak annyit hogy indulnunk kéne. Mármint Sadami szerint. 
-Aha. Még valami? - néz a fiúra már gúnyosan unottan, ami a szöszit kicsit meglepi. Még nem bánt vele ennyire lekezelően, ezért nem tudja hogy mit kezdjen vele. Lehet hogy az életvidám, csipkelődő, és kacér viselkedés csak egy álca lenne és mögötte egy kedvtelen, bunkó, komoly lány bujdokol? -Hát,nem nincs igazából, vagyis... Rossz kedved van? Kakashi Sensei miatt? Furcsa volt ez a ketten kétfelé jelenet reggel. Mi történt? - rohamozza meg a kérdéseivel Naruto. 
- Honnan veszed hogy rossz kedvem van? - erőltet egy vicsort az arcára Yuriko. Naruto csak nagy szemekkel bámulta a lányt akiről újra lehervadt a mosoly. -Nem igazán akarok róla beszélni. Főleg nem neked. - áll fel a földről, majd lassú léptekkel elindul vissza felé. 
-De hát, Yu. Tudok beszélni a Senseijel, csak mond el mi a baj. Azt hittem kedvelitek egymást. -lohol utána a fiú. 
-Ne hívj így...Egyébként nem szükséges, mert jól hitted. Csak...mindegy. Siessünk. A többiek már biztos visszaértek. 
-Oké-zsoké. De tényleg, tök kíváncsi vagyok mi miatt rágtatok be egymásra. Mint valami rossz házaspár. - nevetgél mögötte a szöszi. 
-Na idefigyelj, te kis idegesítő vakarcs. Ha még egy szót szólsz amíg vissza nem érünk, akkor lecsapollak és a véredben fogok fürdeni, megértettük egymást? - fordul vissza hirtelen Yuriko. Naruto csak mozdulatlanul áll, és levegőt visszatartva bólogat mint aki másodpercek alatt megnémult.

 -Bepakoltatok, Szalámi? -áll meg Yuriko a húga előtt, körmeit nézegetve. 
-Törnének le azok a karmok...-köhécseli Sadami, mire Naruto elmosolyodik. Eléggé szórakoztatónak találja a testvérek hajbakapásait. -Be hát. Emeld azokat a sonkákat, Észak-Keletnek megyünk tovább. 
-Onnan hosszabb, te szerencsétlen. 
-Mozogj már, te két lábon járó sertés, te! Azt akarod, hogy azonnal jelentést tegyünk és otthon dekkoljunk további életünkben? Sok sikert, én tuti nem! Kerülő úton megyünk, téma lezárva. -Nézzenek oda! Lekezelő, parancsolgató, céltudatos... Máris jobban hasonlítasz a húgomra. -bólogat elismerően a lila hajú. Hirtelen a nyakába karol a szöszi srác, szinte megfojtva őt. -Mi a rothadókecskepatát művelsz?! -ereszti az öklét a srác arcába, aki hátrabukik. 
-Basszus téves szám. -nyöszörgi az orrát masszírozgatva, majd a mozdulatsort megismételvén a másik lányon, aki hagyja magát szorongatni. -Na, elmúlt már a feszkó? -kérdezi halkan Naruto. 
-Nem, de már rajta vagyok, hogy kiderítsem, mi van. Talán, ha megérinteném valamelyiket, megkereshetném a fejükben. 
-Nagyszerű, és... mi a terv? 
-Mi vagyok én, kézi lexikon?! Nincs még terv. Sosem voltam jó ebben! Gondolkozz már te is! 
-Tudod, Sada, én GENIN vagyok, nem a Hokage főtanácsosa! Elvileg te okos vagy! 
-Két napja még kretén voltam! -kólintja most viszont fejtetőn a fiút, aki inkább beletörődik a lányok szeszélyeibe, és Kakashi mellé húzódik. 

-Öhm. Hali nővérke. Mizu? -közeledik Sadami éppenhogy  feltűnően kedvesen a még mindig szótlan és mereven lépkedő testvére felé.

-Mit szeretnél tőlem? - sétál tovább a lány. Ma valahogy senkit nem vesz figyelembe.
-Csak annyit akartam kérdezni, hogy, hogy érzed magad. Mert tudom hogy nem vagy jó kedvedben. Minden szavaddal felzabálod az ember lelkét, és ez tipikus "sértődött Yuriko" viselkedés. Szóval, ki vele, mi bántja a lelked ?! - üt egyet gyengén a rózsaszín lányka a másik vállába.
-Megkérhetlek hogy mondjuk.... Ne érj hozzám? Mert nem akarom hogy engedély nélkül az emlékeimben turkálj. -vigyorog rá Yuriko "ha nem teszed, meghalsz" stílusban.
-Oké, nyugi szivi csak kérdeztem. Igazából annyit akartam hogy te emlékszel-e egy Uchiha Sasuke nevű fiúra. Avarrejteki szökött ninja. Naruto csapattársa volt, mint az a rózsaszín barbie. Mert nekem valahonnan ismerős a neve. - folytatja Sadami elterelve a lány figyelmét. Mielőtt válaszolni tudott volna, megállt és nem tudott mozogni, a teste másra hallgatott. Ugyancsak ez történt Kakashival aki mögötte pár lépéssel stoppolt le.
-Tudhattam volna. -sziszegte a fogai között a lány mikor az addigi rózsaszín kobak helyett egy szőke hajkorona tűnt fel.- Idegesítő kis...
-Na szóval. Mivel ti nem voltatok hajlandóak elmondani mi van, kiderítjük saját módszerekkel. - tűnt fel előtte a húga eredeti kiadásban. -Most az lesz hogy, vagy magatoktól elmondjátok mi történt, hogy fújtok egymásra mint két macska, vagy addig tapizlak titeket míg ki nem derítem. 
-Naruto felvette az alakodat, míg te elkészítetted a jutsud. Mikor lettetek ti egy csapat, mond? -Tudtam, hogy nem fog könnyen menni. De ha már ez a majom is eljutott arra a szintre, hogy kiterveljen valamit, ami ellened is hat, akkor te is eljuthatnál oda, hogy beszélj. -pakolja magát karba tett kézbe a kiscsaj. Hirtelen felcsillan a szeme, és közelebb lép, tenyereit magasra emelve az áldozatok felé mutatva, furán integetve vele.- Vagy talán a Jazz Kezekre bízzuk?! 
-Nem történt semmi, vágod? Csak nincs kedvem egy olyan férfivel osztozni a levegőn, aki pornót olvas álló nap és álmomban még fogdos. Cöh. 
-Oh, érdekes sztori, azt hittem, az eseted! -vigyorog győztesen a kishúg, mire a nővére csak tehetetlenül morog. 
-Kakashi, nem bánnád, ha kicsit visszanézném a mai napodat? -sétálgat Sadami a maszkos felé, akit az egész jelenet mintha hidegen hagyna. Egyből feltűnik mindenkinek, hogy ő nem áll ellent. Yuriko szinte már vért izzad, ahogy a fejében azért imádkozik, hogy Kakashi törjön ki a csakraszálak bénító öleléséből. Húga már érne hozzá a férfi vállához, mikor végleg eltörik a mécses. -ÁLLJ! 
-Huh? -vakargatja a fejét Naruto, majd elvigyorodik. Sikerült a terv végülis. 
-Kakashi... Véletlenül meglátta a jeleket a gerincemen, és...izé.. szóval rájött. -mondja halkan Yu. Egyszerre aztán mégis kihúzza magát, majd pökhendin folytatja. -Aztán elkezdett sértegetni. Még azt hiszi a kis küklopsz, hogy neki mindent szabad, hát nem! Élvezheti örökkön-örökké tartó haragom, luxus panorámával a fájdalmas, hosszas kínok közötti halálra.Na engedj el, éhes vagyok. 
-Most ezt az egészet elismételnéd? -értetlenkedik Naruto, de mellette Sada ijedten meresztgeti szemeit. Ő egészen biztosan értette a szavakat, csak hirtelen nem tudott mit kezdeni. Kakashi rájött a titkukra, s megbántotta Yu-t. Sada kérdése meg lett válaszolva, de sajnos -nem sajnos- ettől csak még többet akart tudni.

(Annyira szomorú hogy nem szerettek komizni T.T de mindegy megpróbáljuk bevezetni azt a rendszert hogy minden csütörtökön kirakunk egy új részt, és reméljük kevésbé fogjátok elfelejteni :3 -Fanny & Andi )

6. Te alszol. Én nézlek.

-Mégis hány órája állnak mozdulatlanul? - kérdezi Naruto miközben leveti magát egy farönkre.
-Nem tudom, körülbelül 4, nem vagyok benne biztos. - válaszolja a Sensei, éppen hogy csak felpillantva a könyvéből.
-Ehh. Unatkozoooom. - dől hátra a szöszi, majd elmereng a csillagokban. Kakashi egy pillantásra se méltatja a fiú megnyílvánulását. Egy nagy puffanás hallatszik a mozdulatlan lányok felől, majd pár másodperc múlva követi a másik. Naruto addigra már ott térdel Sadami eddiginél is mozdulatlanabb teste mellett.
-Legyőztem ugye? - mondja halkan utolsó szusszal Yuriko.
-Hát, azt hiszem, igen. - hajol mellé Kakashi.
-Fasza. - mosolyodik el, aztán ő is eszméletét veszti.
-Kitartóak, mit ne mondjak. - veszi fel a lilát a kezébe Kakashi.
-Jól értelmezem hogy akkor ők most tulajdonképpen csatát vívtak az elméjükben? - kérdezi Naruto miközben ő is az előzőket teszi a másik ájult lánnyal.
-Igen.
-És most mit csinálunk velük?
-Hát szerintem, fektessük be őket a sátrakba, és jó éjszakát. Igen, neked is Naruto. - fordul sarkon a maszkos.
-Ja. Neked is. - bújik be a sátorba Naruto, majd befekteti maga mellé lányt.
-Na, most mit csináljak veled te kitartó, de fura lány? - vágja magát török ülésbe Naruto, és bámulja az előtte fekvő Sadamit.
                                                                       
                                                                            ***

Hiába, kimerítő nap volt a mai, Naruto nem tudott aludni. Ült és gondolkozott. Mindenféle hülyeségen. Nem tudott mit kezdeni magával. A szél susogása is irritálta ebben a helyzetben, a sötétség, a tehetetlenség. Arra gondolt, vajon Kakashi alszik-e már, vagy ő is hasonlóképp érez. Nem tudott ezen rágódni, nem borzolta fel annyira a kíváncsiság. Ránézett az előtte békésen szundikáló lányra. Mosolyra húzta a száját. Hirtelen felindulásból megérintette Sadami arcát. Puha, sima bőre volt, talán kicsit sápadt. A lány ujjai Narutoéiba csúsztak, ahogy reflexből odanyúlt, ahol az érintés érte, de nem ébredt fel. Ahogy összeért a kezük, hirtelen ezer kép jelent meg a fiú előtt. Szinte egytől-egyik róla szóltak a pörgő jelenetek, amik hirtelenjében elöntötték az agyát. Ahogy először megízlelhette a lány erejét, ahogy az megvigasztalta őt, a fiú idézéses bénázása, minden apró kis jelenet. A Jinjuurichi dermedten meredt maga elé, egyszerűen nem tudta, hogyan és miként láthatta ezeket az emlékeket. Talán akkor történt volna, mikor megragadta a szöszi karját? Ez is egy képessége lenne a lánynak? Nem engedte el ugyan Sada kezét, feltételezések ellenére, mintha csak odafagyott volna. Talán jól is tette, mert a következő pillanatban a lány ránt a karján egyet finoman, mire ő egyensúlyától megfosztva mögé dől. Mozdulatlanul feküdt, teljesen hozzásimulva Sadamihoz. Egészen úgy festettek így, mint egy aranyos pár, a szöszi fiúval, aki fél kezével átöleli a lányt, s a rózsaszín szépséggel, aki finoman szorongatja a srác kezét.

                                                                          ***




Kakashi üresen bámulta a sátor tetejét és hallgatta ahogy a szél átsüvít a kinti fák levelei között. Nem tudott aludni, ahhoz túl feszült volt a lány társaságban. Kezét a tarkója alá helyezte, majd Yu-ra nézett aki még mindig ugyan olyan mozdulatlanul feküdt mint fél órával azelőtt. Felült és végig nézett a lány testén. Még mindig olyan tökéletesnek tűnt mint mikor elindultak Konohából. Most talán bepótolhatja azt, amit már akkor akart. "Alszik, biztos nem veszi észre" gondolja magában miközben erőt vesz magán és lassan végig simít a lány karján. Puha volt mint egy cseresznyefa virág. Mint amilyennek képzelte. Lassan végigsimított az ajkain, a nyakán végül ujjai a lány mellei között lévő résnél landoltak. A vére úgy folyt az ereiben mint valami fortyogó láva. Talán mégsem kellett volna belekezdenie - gondolja miközben egyik kezét a lány combjára helyezi. A másikat pedig a tenyerébe. Szorítást érez hirtelen majd, ránéz a lányra aki még mindig csukott szemmel feküdt de már egy kacér vigyor vonult végig a száján. Kezét hirtelen levette a lábáról, a másik kezét is ki akarta szedni a szorításból de nem sikerült neki. Beletörődve a lány mellé feküdt, de nem annyira közel hogy a testük összeérjen. Távol egymástól, de mégis kéz-a-kézben feküdtek egymás mellett. "Basszus" - mondja magában, az idegességtől megdermedve.  

                                                                          ***

-Yu...Meghalsz...-morogja Sadami nyöszörgősen ébredezve, majd bal kezével a szeméhez nyúl, hogy kidörzsölje belőle az álmot. Mozdítaná a másik kezét, de az épp nem áll rendelkezésére. Meglepetten pillant a derekához, ahol az alvótársáéba gabalyodva találja azt. Azonnal éberebb lesz, s a szíve is kicsit idétlenebbül kalapál. -Na...Naruto? -hökken meg. Mindenre számított, csak a szöszire nem, és annak tenyérbemászó közelségére. Még mélyen aludt, arca sima volt, bár a pimasz mosolyát ilyenkor is viselte. A lány lendületesen végigfuttatta ujjait a srác állának vonalán, játékosan karistolgatva annak bőrét körmeivel.
-Csak még öt percet, Sensei...- dörmögi átfordulva másik oldalára. Sada felnevet, majd átlendíti egyik lábát Naruto felett, így őt maga alá söpörve.
-Sensei a francokat! Na, kelj fel!
-Wááá! Sa-Sadami! Hát te....Mikor...és....? -jön frászba a fiú a hirtelen helyzettől, hogy egy lány centikről bámul rá, és minden szégyenlősségtől mentesen is az ölében ül.
-Hé, csigavér. Csak utálom, ha egyedül vagyok ébren. Gondolom, te ilyen délig alvós vagy...Nos, nem tudom mennyi az idő...kiesett minden azután, hogy Yu genjutsuja konkrétan befalt engem. Már majdnem levertem, a francba is!
-Hé... Az este... Szóval te K.O. voltál, úgyhogy lefektettelek ide, figyeltem, jól vagy-e, aztán történt valami... Én, izé, megérintettem az arcod, te meg megfogtad a kezem hirtelen, aztán...hogy is mondjam, hogy is mondjam. Láttam az emlékeidet.. Hogy lehetséges ez? -jön zavarba teljesen Naruto, miközben a lány még mindig a combján üldögél.
-Ohh, igen, erről még nem beszéltem... Nem számoltam azzal, hogy te itt molesztálgatni akarod az arcom, haha! -kacarászik Sada saját szófordulatán. -Tudod, nekem és a nővéremnek van egyfajta sajátos Kekkei Genkai a tulajdonunkban. Tuti észre vetted, a chakránk színe fekete, és elég magas szintű jutsujaink vannak. De emellett van mindkettőnknek egy-egy különleges adottságunk. Yuriko képes olvasni annak a gondolatait, akivel fizikailag érintkezik, visszamenőleg is hallja őket, sőt, ez nagyon idegesítő, bele is tud kotyogni abba, amit épp kimondasz az elmédben! Az enyém ehhez képest nem nagy cucc. Az emlékeket látom, ahogy valakit megérintek. Rengeteg mindent végig tudok nézni a másodperc töredéke alatt is, de visszafele is működik. A szüleink hagyták ránk ezeket a képességeket... Mikor még hittek bennünk... Este, azt hiszem, megmutattam neked az eddigi emlékeimet rólad. Mint egy kis montázst, nem igaz? Ugye, nem hoztam rád vele a frászt? -vakargatta zavartan a fejét a monológ után.
-Ezt most megismételnéd a nyelvemen is, kérlek? -hunyorog a hallgatóság, mire válaszul kap egy ingerült sóhajt, és pár gyilkos pillantást.
-Reménytelen eset vagy, Szöszi....
                                                                          ***

-Ka..Kakashi?! Hát te? Azaz...hát én?! Mi történt este? Olyan furi álmom volt, rólad! -nyílnak föl a lila szépség szemei, amik azonnal beleütköznek az előtte bambuló férfiba. A maszkos azonnal kimereszti szemeit ijedten. "Ugye nem emlékek?" 
-Álmomban is itt feküdtem veled, és te olyan zavartnak tűntél aztán elkezdtél úgymond tapizni. Wow, tök valósághű volt!
 -Ő, ja - köhög egyet a férfi -, jó álom lehetett. Eléggé kevés valószínűsége van annak hogy ilyesmi bármikor is megtörténne.
-Ahj ne már, tuti hogy nem csak álom volt. Tökre éreztem. - folytatja felpörögve a lány miközben felülve kitépi a kezét Kakashiéból, ami után kissé lesápadt mindkét fél. Pár pillanat múlva újra a férfi kezéért nyúl, ujjait az övébe fonja. Csukott szemmel koncentrál valamire, amit Kakashi nem tud mire vélni. Egy kis vigyor jelenik meg a lány arcán mikor kinyitja a szemeit.
-Tudtam. - suttogja halkan mintha valami titkot mondana el. -Haha. Perverz vagy. Hihi - fekszik vissza a helyére anélkül hogy elengedné a maszkos kezét.
-Na jó, tisztázzuk, hogy ez most mi volt. - szólal meg pár perc múlva sokkolva Kakashi.
-Mire gondolsz? - néz rá mit akinek ez tök természetes. -Jesszus milyen irónikus, hiszem most is tudom mire gondolsz.
-Hogy micsoda?
-Jajj, tényleg, te ezt nem tudod. - neveti el magát kínosan Yu, majd újra ülő helyzetbe helyezi magát. -Na szóval, tudok olvasni az emberek gondolataiban ha hozzájuk érek. Szóval, amit az előbb csináltam az, az volt hogy kicsit mélyebbre ástam a gondolataidban. Szóval megnéztem mire nem akarsz gondolni, és az eléggé hangsúlyos volt hogy arra nem akarsz gondolni amit tegnap csináltál. Ez egy ilyen Kekkei Genkai, vérörökség. Figyi. - mosolyodik el izgatottan. "Bocsi ha ez megijeszt" - jelenik meg a gondolat Kakashi fejében, ami halálra ijeszti, de próbálja megőrizni a nyugalmát.
-De nem igen akarom ezzel felborzolni az idegszálaidat, de vigyázz hogy mire gondolsz mikor a közelemben vagy. - hallja ismét a lány hangját a fején kívül.
-Nem igazán értem hogyan működik ez.
                                                                          ***

-Ahh, titkolsz még egyéb tényeket magadról? Kényszerítem a nővéred, és mindent kiszedek belőletek! -üti meg a fülüket Naruto hangja, majd Sadami nevetése.
-Basszus. -forgatja a szemét Yuriko. Valahogy a húga mindig rosszkor érkezik. Ennek ellenére felpattan, kihúzza a sátor cipzárát és kilépve a friss levegőre nagyot nyújtózik, ásítozva, mintha csak éppen kelt volna. Az a kettő már felöltözve, teljesen kipihenten sétáltak felé, majd megálltak.
-Yu! Sada mesélt a képességeitekről! -kiabál rá Naruto, majd komisz vigyorra húzza a száját. -Naaaa, ki találod, mire gondolok?
-Uhh, Istenem. Úgy éreztem, hogy ez jön! Ja, és...hozzád se kell érnem, hogy tudjam. A húgomra gondolsz, te balga, úgy bámulod, szemed ki ne essék'! Na mentem sétálni. Cső. -lép át közöttük morcosan a lila hajú lány, a két másikat meglepve. Nem tart sokáig a csönd, az alacsonyabbik lány azonnal folytatja a sztorit, amiben még előtte benne volt, s ők röhögcsélnek tovább.
Kakashi is kilép a sátorból, mint mindig, minden szál haja tökéletesen áll, a maszkja ma is pont annyit takar, mint tegnap s az előtt, szemei még mindig érzelemmentes pillantásokkal pásztázzák az erdőt. Már-már idegesítően titokzatos. Felveszi szokott műmosolyát, tanítványára villantja, majd elindul a lilával ellentétes irányba. Kezdett furcsa lenni a jelenet.

(Kicsi megjegyzés a végére: Kicsit kibővítettük az oldalt szóval baloldalt fenn tudtok "szavazni", feliratkozni a blogra, hogy a leghamarabb értesüljetek ha új rész van, és a feliratkozó panel alatt tudtok nekünk ötleteket, privát megjegyzéseket küldeni. Az előző dolog még mindig áll szóval várjuk a kommenteiteket, jöhet hideg,meleg ^^ by Andi & Fanni )

5. Ki hozott sátrat?

-Naru...to. -esik térdre legutoljára a rózsaszínhajú. 
-Mit csináltál te, hogy ennek még maradt ereje beszélni?! -fordul hátra azonnal Sadami. 
-Hmmm. Nem rossz, egy kis tizenhatéves barbie-tól... Na, elvszem a maradék chakrád is, kislány! -lépked vissza Yu. 
-Ne! Sakura-chan! -lök félre mindenkit Naruto, és azonnal odavetődik barátaihoz. Végignéz rajtuk, de úgy véli, nem tudja fölkelteni a többit. Megfogja a lány kezét és aggodalmasan néz a szemébe. -Ez a két lány sokkal erősebb, mint mi, ne csinálj hülyeséget! Velük megyek, akkor nem bántanak senkit... És a faluban ott vagytok ti, meg tudjátok védeni az Avart! Én megleszek, tudod, milyen szívós vagyok... 
-Végig néztem -köhécseli gyengén a lány-, ahogy Sasuke elhagyja a falut.. Még egyszer nem követem el ugyanazt a hibát! 
-Nem vagy ezeknek ellenség... Ha akarnák, már mind halottak lennénk. Szóval, csak reménykedem, hogy egy darabban megúszom ezt a kis utat, de csak így kerülhetem el, hogy ismét baja essék..a barátaimnak. 
-Naruto! -szól rájuk Sadami, mire a fiú a kezét lágyan végigsimítja a kezében lévő lány haján, és bíztatóan rámosolyog. Nem érti maga sem, de bízik a testvérpárban. 
-Naruto...Nem mehetsz el... 
-Szólj be az Ichiraku-ba, hogy majd megadom a tartozást! És.... Üzenem Sai-nak, hogy ha visszatértem, mindenképpen megküzdünk! Tsunade-baa-chan-nak pedig ne szólj arról, hogy mi a helyzet. Sensei és Én edzeni mentünk, ha kérdezi. 
-Nem hagyhatsz itt engem.... Mert...Én szeretlek! 
-Nem kell ezt mondanod, hogy visszatarts, tudod jól, mit érzek irántad, és különben is. Addig úgy se halok meg, míg Hokage nem leszek... 
-Miért...-kérdezte volna a lány, de eszméletét vesztette. A srác letette őt is a többi közé, s nagyot sóhajtva felállt. 
-Hazudós szuka! -röffent Yu szemeit forgatva, majd inkább előre megy Kakashit cibálva magával. 
-A lány a képről...? -kérdezi Sada, mire a fiú csak biccent. 
-Szereted, mi? Nos, az szívás. Az én nézetemből ítélve, csak kihasznál téged...Sosem fogja azt érezni, mint te... Hagyd a francba, és szedd a lábad, vagy Yu vonszol a falunkig....Azt tuti nem akarod. -mosolyog a szőkére. 
-Valóban. Na, menjünk... S mind elindultak így Víz Országába, négyen, a két fiú s két lány.

                                                                          ***

-Stop csapat! -áll meg váratlanul Yuriko. -Elfáradtam.- fújja ki magát, majd leül a földre.
-Végre ember, már azt hittem pihenés nélkül akarunk eljutni a Víz Országába. Huh. -csatlakozik Naruto. 
-Yu... 2 perce sincs hogy lement a nap. - süti le a szemeit Sada miközben a nap irányába mutat. 
-És? - kezd el turkálni Yu Naruto táskájában. 
-Kakashi. Maga mit gondol?- fordul hátra a férfihoz Sadami. 
-Hát, ránk fér a pihenés. - válaszolja kínosan a maszkos. 
-Lusta banda.- motyogja az orra alatt a lány. 
-És ki hozott sátrat? - teszi fel a kérdést Yuriko. -Mert hogy ez a félnótás itt tuti nem, az is biztos. - böki homlokon Narutót. 
 -Én hoztam. - mondja Kakashi eléggé bátortalanul. Yuriko megdermed egy pillanatra, majd csillogó szemekkel és egy szinte vicsornak mondható mosollyal fordul Kakahi felé. -Uuuuh.
-Ajajj. - túr bele a hajába Sadami, és elkezd hátrafelé lépkedni. 
-És hány személyes? - kezdi el húzogatni a szemöldökét Yu. 
 -Kettő. - válaszolja közömbösen Kakashi. 
-Ójajj. - sorol be végül Sadami Naruto mellé. 
- Azt hiszem mennünk kéne szerezni egy sátrat.- suttogja a fiúnak. Naruto csak bólint majd egyszerre hátra lépkedve, eltűnnek az erdőben. 
-És van már háló társad? - lép egyet közelebb Yu Kakashihoz.  
-Nincs, de arra gondoltam hogy majd Na...
-Csodálatos. Fenomenális. Akkor már van. - vigyorog rá a lány, majd közel hajol hozzá, annyira hogy csak két centire van az arcuk egymástól. 
-Dehát, az olyan...-folyatja Kakashi, miközben próbál hátrébb húzódni.  
-Pszt.- teszi az ujját Yu a férfi maszkjára. - Nyugi. Nem foglak megerőszakolni. -Lép újra egy kicsit hátrébb a lány. - Bár az se lenne erőszak. Hah. - nevet fel hirtelen. Kakashinak kedve lenne világgá szaladni, ettől a helyzettől.

                                                                           ***

-Mért az erdőbe jöttünk sátorért? -szólal meg a mi IQ fighter Narutónk. 
-Hogy megmentselek a nővérem perverz fantáziájától. -ül le egy rönkre Sada, megpaskolva a maga melletti helyet. 
-És akkor... Most komolyan, honnan lesz sátrunk?! 
-Ne pánikoljál már, egyszerűen csinálsz egy Shinobi Idézést, megkéred a jószágod, hogy hozzon cuccokat éééés tádá! 
-Nincs kedvem. 
-Szivatsz....? AKKOR MIHEZ VAN??!! 
-Meg kellett volna ennem azt a ráment... Meg fog romlani... 
-Micsoda balfasz...-morogja az orra alatt a pink hajasbaba. -Na idefigyelj, Uzumaki! Én egy rendkivül aranyos, kedves, türelmes és elnéző ember vagyok, bár ez biztos feltűnt . -kezdi, mire a fiú irónikus köhécselni kezdett. -A hirtelen dühöm a szépséghibám, szóval ne akassz ki. Sakura mit csinál veled ilyenkor? Ja, hogy behúz egyet? Milyen szelid. Te ne akard tudni, én mit tennék veled! -Persze, persze. Minden szép lány agresszív. Mi van veletek, nőstények... Kuchiyose No Jutsu! ..... Ga...Gamariki-san?! -fehéredik el Naruto a transzfesztita varangy láttán. A lány magába jót kuncog a fiú rémültségén.
-Édes Istenkém, csak Naruto-san-t ne! Mit akarsz, fiú...? 
-Izé... Nem számítottam rád! Az erdőben kell éjszakáznom, de nincs cuccom. Segítesz? 
-Nem. 
-MIIIIIIII?! Nem teheted ezt velem! Gamariki-san.... 
-Basszus, de bírlak! -esik le nevettében a rönkről Sadami, majd azzal a lendülettel föl is pattan. Félig átöleli a szöszit, majd kezébe veszi az ügyet. 
-Na idesüss kisanyám. Elhúzod a kis metroszexuális segged szépen haza, és hozol valami pöpec sátrat! -tagolja a szavakat a lány, aki aranyos hajszíne, és hatalmas szemei ellenére néha baromi ijesztő tud lenni. 

                                                                          ***

-Na szóval, bébibogyók, a következőt fogjuk csinálni!- fordul hátra Yuriko. -Ezek meg hová tűntek? - kap fejéhez. -Jézusom!? Nem láttad merre mentek? Ùgy utálom mikor csak így eltűnik ez a rózsaszín kis majom. -kapaszkodik bele a lány Kakashi mellényébe. 
-Öhm, az erdő felé mentek.- mutat Kakashi a magas fák felé. Yuriko elkezd a mutatott irány felé szaladni Kakashit magával ráncigálva, de fél úton megáll.
-Hali.- integet Naruto egy bokor mögül a másik kezében a sátorral. Mellette feltűnik egy rózsaszín fejtető.
-Befejezte már a kiakadást? - áll fel Sada is a bokrok mögül. 
-Huh hál isten megvagytok ti kis idegesítő vakarcsok! - szalad oda megölelve a két kisebbet. 
-Ohh szóval szereztetek sátrat. - mondja Yu. -Akkor, az lesz most hogy..-sóhajt egyet,- Együtt kell aludnotok.- veregeti együtt érzően hátba őket. 
 -MIVAN??? - ordítják egyszerre miközben 1 métert ugranak fejenként oldalra.
-Én, vele? - néz Sadami a fiúra kétségbe esetten.
-Igen, te vele. - mondja gúnyos elváltoztatott hangon nővére. - Mert ugye logikus, hogy ha én Kakashival - pilláz a férfira miközben kimondja a nevét,- alszom, akkor vagy egyedül alszotok, vagy együtt. 
-Sajnálom Sensei.- néz együtt érzően Sada a jouninra. 
-Nem kell, mert Narutoval alszom. - szólal meg a maszkos.
-Olyan lehetőség nem volt. - mondja rá se pillantva Yuriko.
-De most már van. - vágja rá Kakashi.
-Te ne veszekedj velem, mert megbánod. - mondja még mindig a fákat nézve a lány. 
-Én sem ajánlanám, tényleg. - mondja Sadami miközben a kezével mutogatja, hogy fejezze be. 
-Nem baj, én akkor sem fogok veled aludni Yuriko. Alig ismerlek meg amúgy is, kellemetlen lenne számomra.
-Buzi vagy, vagy mi? - förmed rá Yu.
-Ne legyél már erőszakos, he! Én sem szívesen aludnék veled...-kuncog a kishúga, mire az idősebbik sötét pillantásokkal illeti, és egyszerre három fekete kunai repül felőle. Sadami felszögeződik a mögötte tíz méterre lévő fára. Azaz, a következő pillanatban fekete füst marad csak belőle, mindenki meglepetésére.
-Sadami és a nyamvadt kis klónjai... Na, lapozzunk! Kék szeműek jobb oldalra sorakozzanak, mindenki más ide mellém! -célozgat a maszkos és a másik kettő elkülönítésére, mire hirtelen mögötte feltűnik a fiatalabb testvér, és egy gyors rúgással a másik hátába, repíti azt méterekkel odébb.
-Háborút akarsz, csíra?! -porolja le magát a nővér, Sada felé tornyosulva, ujjait ropogtatva, mint aki esküdt ellensége lenyomására készül.
-Legyen. Úgyis vezetek 112-111-re, legutóbb is lenyomtalak szkanderben, szivi. -mosolyog magabiztosan a kihívott fél. Kakashi is somolyogni kezd a maszkja alatt. A két testvér huza-vonája akaratlanul is eszébe juttatja Gai-t. 
-Most egy olyan kör lesz, ahol nem veszítek! Ki pasizik be előbb...ha! -szellemül át teljesen az idősebbik lány, de ötlete nem nyerte el a közönség szupportját. 
-Álmodik a nyomor... Genjutsu párbaj! Megmutathatod, mit tanultál a kiképzésen, én pedig megmutathatom, hogy így is földbe döngöllek. 
-Feltétlenül muszáj ez? Éhes vagyok! Sada....Yu...Sensei.. valaki. akárki...BÁRKI?! 
-Higgadj le, Kyuubi, nem érünk rá! -vágja rá a lila, s nagy sietve próbál összekaparni elegendő chakrát. 
-Kyuubi...? Annyira berezeltél, hogy még a neve sem ugrott be? Hűha, akkor nagyon penge lehetek.. 
-Csitt mán' ! Koncentrálok! Három, kettő, egy...! 
-Öööö....Kakashi sensei....? 
-Ezzel ellesznek egy darabig. Látszik, hogy még kölykök. Ha akarnánk, azonnal megszökhetnénk, akár a tudtuk nélkül is. Bár...ha elszökünk, a falut támadják. Így kitaktikázták volna? 
-Nem akarok a szavadba vágni, de, mint mondtam.... éhes vagyok. 
-Nem vagy éhes, csak unatkozol, fogadni mernék! Menj, csinálj klónokat és bújócskázzatok, vagy tudom is én. Én felállítom a sátrakat és olvasok egy kicsit. 
-Ero-sennin kötetei? Azt hittem, már mindet fújod kívülről! 
-Ez nem indokolja az abbahagyást. 
Naruto felsóhajt, majd levágódik a földre, a két mozdulatlan hölgyike felé pillázva. Volt egy olyan ötlete, hogy filccel bajuszt rajzol nekik, és ezer variációja ennek, de végül csak ült, és tűnődött.


(A következő részt csak 4 komment után posztoljuk ki szóval, légyszi:3 ♥)